Zudor János: És egy kicsit tovább...
Zudor János nagyváradi költő ötödik verseskötete És
egy kicsit tovább címmel 2001. május 17-én látott napvilágot.
A kötet az utóbbi hat év alatt papírfecnikre, cigarettásdobozokra,
szalvétákra írott versek gyűjteménye, melyeket a költő
édesanyja, Zudor Mária és egyesületünk őrzött meg és
gondozott. Ebből az anyagból válogatta össze Szálinger
Balázs magyarországi költő a kötetben megjelent 32 verset,
illetve a korábbi négy kötet egy-egy kiemelkedő darabját.
Zudor János verseskötetének kiadásával a katolikus egyház
hagyományát követtük. E hagyománynak köszönhetően számos
nagyváradi kulturális érték született és lett közkinccsé a
századok folyamán. Úgy véljük, Zudor János költészete ezen
értékek közé tartozik, melyet sem Nagyváradon, sem az egyetemes
magyar művelődésben nem szabad elkallódni hagyni.
TARTALOM
Orfeuszi játék
Vérízű Szombat
Sorok az Attila nevű új csillaghoz
Vasárnap, Várad, Léda a C.F.R.-bulin
A Trianon fiai
A kis Magyar Szkanderező
A felszámolt park
Peremvidék
Ellenszavak
Rinocériáda
Váradi ecloga
Üzenet Auschwitzból
Törökök dala
Vérízű szombat
Nekem sikerült
Cím nélkül
IUS PRIMAE NOCTIS
Függönyváltás a Szent Lipót kórházban
Az ember és a madár
Kemény sorok
Ikarosz
Egy kiéhezett nyáj
A szó, a szó
Fejben halál
A költő eltűnik
Egy kicsit tovább
A Piramis vagy még előbb: a Zénon nyila
Láttam magam boldogan
Razglednicáim
Itthon van
Anyámnak karácsonyra
Születésnapra
Mint a motor
Soha többet?
Fegyverszünet
Dal fiamnak
A tehetetlenség himnusza
Keserű song
Dal feleségemnek
A dzsiadzsu balladája
Orfeuszi játék
" Mint egy szép halott élsz
emlékezetemben,
kit sohasem bírtam
mégis elvesztettem."
Vajda János
Leülök végre magammal.
Most hagynak, nem látnak,
csak szemben a házak
üldögélnek az utcán,
kopottan, tarkán, furcsán,
de hát azok nem bántanak.
És mintha csak kapnék
valakitol egy kitöltetlen
lapot, hogy írjam alá,
így:
Zudor János
és alatta ez a szöveg:
" A fenti iromány,
nyilatkozat, hozzászólás,
vagy irodalmi mű
apriori létezett."
Így csal az emlékezet,
játék ez, csak játék,
s bevérzik a látkép,
semmit sem tudok,
szeretlek, kis halott,
" nappal megsiratlak,
éjjel fönn virrasztlak",
magamba bámulok.
Ülök, s hallgatnak a házak,
nem érhet idegen gyalázat,
csak az ablakból bámulok,
határ feszül, az utca kint,
két oldal egymásra tekint,
s rád gondolok.
Vajon, ha nemzetek
akarnának téged
szétszabdalni maguknak,
vajon, hogyha népek
rohannának üvöltve
háborúba érted,
vajon, hogyha az utca
szétszakadna kétoldalt
s valami szörnyű, kusza
zsivajban határőrök
keresnének téged,
hogy hová tartozol,
te mit mondanál?
Kicsikém itt feszülsz idegemben,
dalollak hazámban: idegenben,
s mintha csak az aláírásomat kérnék,
s nem tudnám, mihez kell e kellék,
úgy kereslek, név a szövegét,
diszkrimináció a rendszerét,
dalollak s szerelmed szövetét
elbontom lassan, mint a rögeszmét
a gyorsan ható, erős nyugtató,
altató ez, holmi altató,
aludj, lelkem legmélyén aludj,
te gyönyörű, te nemlevő, de úgy,
hogy álmodban mégis létezel,
fegyver vigyáz rád, vagy hétezer:
át ne lépd az álmod küszöbét…
Ebben a helyzetben vagyok,
könnyű neked, mondanád,
már hallom is a hangod:
TE CSAK VERSEKET ÍRSZ,
ó, szegény, szegény.
Miért sajnálsz mégis,
hisz ez az egész nem más, mint
orfeuszi játék,
s vérzik a halánték,
síppal dobbal fújjad,
míg leszakad az ujjad…
itt kell aláírjad:
Zudor János, Nagyvárad, 1987. IV. 16.
vissza a tartalomhoz
Sorok az Attila nevű új csillaghoz
Ezen a sebzett városon
kiürült testünk átoson,
nem segítnek Sába meséi,
csak a végtelenen túlra repülni,
- hol a mindenség sápadt királya
egyszer káromolt, de hiába,
s Nagy László Pornótemplomát
a szenvedésbe helyezte át -,
mert a száguldásban az idő gyógyít,
sebeink varjára hoz gyógyírt,
s Bolyongó Isten majd gondolkodón
trónjára lel egy Jobb Koron.
ajánlás Attilának
S mi egyszerű kis vétkezok,
szerelmesek és érkezok,
új remények és új Erők,
súlyos bukások után
felemeljük fejünket bután
telve sötéttel és halállal,
fényt adj, száguldást szabad árral,
szerelmet mindenség magvába,
egyensúlyt árva határba,
te előtted letérdelünk,
tágul a mindenség velünk,
míg Új Csillagra éhezünk!
vissza a tartalomhoz
Vasárnap, Várad, Léda a C.F.R.-bulin
Vasárnap d.u. - Micsoda zene bömböl?! ...
És ez az egész nagy dilettáns d.u.!
- Hogy érleli a széthulló unokákat!
Micsoda zene bömböl?! Vasárnap d.u.
Boldog Léda vasutas klubban énekel,
rövidre vágott hattyú-hajjal tündököl,
s rágógumit rág: kihúzza - folytonosság -...
s majd táncba kezd valami adyval.
S ez az egész nagy dilettáns d.u.
hogy érleli a lassan hulló sötétet!
Odakint gyáva irigy idióta ÉRDEK-kanonok sétál
UNOK..... SZÉTH......... VÁRO....... AN
.......... ÁK............ ULLÓ.......... SÁB
vissza a tartalomhoz
A Trianon fiai
-verses röpirat -
Érzem a várost. Rejtve.
Vajon a Habsburg-ház melyik
emlékmű-remekmű-Mementóját
melyik harci gépezetére való
háborús nosztalgiáját csukta
a váradi Sas-Palota
épületébe építészetileg?
Érzem a várost. Rejtve.
A Megválogatott Bűntudat.
Mint egy félvezető.
Ja, azóta épült már itt
Moldovai őrgrófság,
Mihály Vitéz Gnóm szobra,
" rejtik" itt még a "Szimbólumokat"
Rege, Róka. Bunkó.*
De mi a mi lelkünk,
Apám? TRIANON FIAI.
Végigsétálni valami
Drámai Eklekticizmusban.
Ma, éppen Ma. Ma, a Nagy Mábán,
És íme itt a ROMA-Bár
(Régebbi nevén Léda-ház)
Jobbról int?! Ki tudná?
Ma, éppen Ma, és még nem Holnap.
Énekeljünk! Dagadt ezredes tépi magát
a réztrombitások után. Alig tud járni.
A SZÍNHÁZ! Ja, igen.
Körötte fordul el a világ,
Voltaire szerint is, cárnőm,
Írta volt Katalinnak,
SZÍNHÁZ AZ EGÉSZ VILÁG!
Csakhogy melyik színház?!
Ahol ma ünnepelnek, mert az Ünnep az még összetart,
valahogy EGY VILÁGHERDÁLÓ HORDÁT.
Ma, éppen Ma, és még nem Holnap.
Na és mi legyen a szerencsétlen
Kanonokkal, osztják
műanyagzacskókban
a nyugatról érkező levesport.
Ez a Mi Lelkünk Apám.
A Katedrális, a Barokk.
Ferenc püspök és Szent László négy
Oroszlános Pajzsa. Inkább
Fektették volna az Inkák
Pajzsra ott Attilát!
Bírjuk még? Apám!
Bízzunk valamiben! A Szent
Eklekticizmusban. Majd kiegyenlít
Az Úthenger Jövő. A Bunkó. "De mégse."**
* Einstein szerint a Harmadik Világháborút még pontosan nem
tudni, mivel vívják majd, de a negyediket biztos, hogy bunkókkal.
** Vörösmarty Mihály: A vén cigány
vissza a tartalomhoz
A Kis Magyar Szkanderező
Papp László boxbajnok
egy filmben szintén boxbajnokot
játszott, aki nem
nyert meg egy meccset, mert
előtte - bár nagyon
kívánta - de nem
tudott megenni egy
szelet húst, mert
nem volt.
Na, akkor szkanderezzünk, fiúk!
Én, a kis paplaci, a magyar,
ti meg a Balkán, a szlovák,
és a többi...
ti Gorillák, szóval ti gyertek
rám egyszerre, mind!
Hogy így nem lehet?
Ugyan!
... mert, ugye
kisantant (micsoda "mahhaság!")
meg hasonló
baromságok...
... csak legalább egy szelet
tengert!...
persze, a Balatont! (!)
És akkor én lennék
abb’ az Öreg Halá(l)sz!
Meg a piszkos nigger is
egyszemélyben!
A "Matróz"!
meg a Bálna, a nagy Cet,
hogy táncolni le(h)essen
a hátán!
Mennyi halat s hazát
lehetne
kiszkanderezni, fiúk!
Rajta hát, hasra!
fekve! állva!
rajta fiúk!
raj-
ta!
...
vissza a tartalomhoz
A felszámolt park
az egyedüli hely
az a pad volt
ahol még ártatlanul ültem
érdekes
hogy a fogcsikorgatás
még idehallszik
mindenesetre érdemes
vissza a tartalomhoz
Peremvidék
Jobb nem tiltakozni
s nem élni
annyira...
Peremvidéken jobb
a hallgatás!...
Szánkbagyalult
keserűséggel
Jobb az égig elérni
csendben.
Itt beszél az ideg is,
ha akar,
arat a tűzbőlvízbe
élet,
arathatja az
éhes Heródest,
sok lúd disznót,
de jobb hallgatni
Peremvidéken!
vissza a tartalomhoz
Ellenszavak
A sátán műre-
mekei
nem szavakat ér-
demelnek,
nem arany ez:
szurok! -
különös kegyetlen-
ségű szuronyok
az agyba, a
szívbe,
- nem is ölnek,
csak kínoznak,
és lebetonozzák
a Saspalota előtt
az élő roncsokat,
- ez kell az
értelemnek -
lázadni
nem lehet,
mert a láza-
dás tartal-
maz
tudomásulvételt
azaz eleve
elemi
elgondolást*
* lásd Á. képeslapjai: Üdvözlet Jüdicéről
vissza a tartalomhoz
Rinocériáda
1.
Megállni becsülettel
az Állat előtt!
mert egészséges, mert erős!
Behódolni az Állatnak,
mert erkölcsösebb!
Leborulni az Állat
előtt,
mert azok leszünk
mi is!
2.
Éjszakára
Elcsendesedik a Város,
Végeszakad a patazajnak,
Nem csörög már, és
Nem marad, csak
A történelem.*
* ( Iszonyú mély szégyene!...)
vissza a tartalomhoz
Váradi Ecloga
Kis Imrének,
volt újságírónak,
elektronikusnak és
" Rózsalovagnak"
Kicserélődtek drága vérereid,
Ó, Város...
Állatok csörtetnek naponta,
s éjjelente.
Rózsalovagok szégyenlik magukat
helyetted,
züllött kulisszák mögött
gyilkoló korcsoma-világ!
S az én, a Zudor János
sírjára lesz-e
egy szál rózsavirág,
vagy megtapossák
a Rinocéroszok?
A Gyalázók?
S Pokolra nyomnak -
nyomorítanak
a Gyalázók?
Ebben a
gyilkosok demokráciájában?!
Ahol a Három Grácia ágyasa
a legalizált terror?!
Rózsalovag Úr, lesz-e
nyugtunk valahol?...
vissza a tartalomhoz
Üzenet Auschwitzból
1.
(A fegyőr dala)
Valaha, a Nagy Római,
aki őrizte a Múzsát,
Socrates méregpoharát,
és Seneca "nyomdokait",
ma már a Nagyság
idelát,
odafentre és idelent,
de miért Seneca feketelistája,
miért nyöszörög odaátra?
2.
(Egy áldozat dala)
anyám túléli, én soha,
ellenem vall az ostoba
Beethoven rapszódia,
mindig menekülni
kellett,
itt már biztosan
nincs kiút,
feláldoznak helyettem
egy kisfiút?
teszik is rögvest
agykontrollba,
mikor a következő
gáz a legfőbb rendező...
3.
(Az én dalom)
az elítélt redukálható
a bűnére, ha nincs is neki,
ez akkor volt mérlegkő,
mára már finomabb
a velő
meg a rákpisztoly, amely
kilő,
megszűnt a történelem,
a páriahorda itt terem,
jól áll rajtam a pogány
tömeggyilkos hagyomány,
pléhbol van már a pofám,
vigasztal a többi én,
mint egy borjat szült tehén,
- a többit lásd a
számítógépben,
még nincs kifinomítva
vissza a tartalomhoz
Törökök dala
vizetek van
de szívetek nincs
írás az van
de lelketek nincs
zavaros a forrás
ellenség jár erre
eladja az éjt is
a nyavalya kiverje
vizetek van
de szívetek nincs
írás az van
de lelketek nincs
zavaros a forrás
ellenség jár erre
eladja az éjt is
a nyavalya kiverje
vissza a tartalomhoz
Vérízű szombat
Már megint ez a vérízű szombat!...
- "Takargatni való szégyenünk!" -
Itt ez a nagy Gyilok:
Már megint ma? vagy csak
felgyűlt a héten?
- ki tudja? - vagy egy
ezredéve?
vagy 4, vagy 5?
vagy hat?!
"Még a haldoklónak is
megérné..."*
- na mindegy:
" Csak egy a fontos!"....**
* "hogy emberré váljon"
** "...hogy teljék az idő" - öregasszony a
villamosban!
vissza a tartalomhoz
Cím nélkül
Ez a vers csak úgy elmegy,
Tandori Dezső megjön.
Üdvözöljük az elmegy-
ógyintézetbol.
Szonett lesz az ebadta,
koszt is van, felcser adja,
üdvözöllek dezsőkém,
nyugodj meg, nem vagyok kém.
Ez a vers csak úgy elmegy,
Tandori Dezső megjön,
üdvözöllek az Elmegy...
Ki elmegy azt, ott, fentről,
innen csak egy nagy falloszt
visz haza a mennyből.
vissza a tartalomhoz
IUS PRIMAE NOCTIS
Az első éjszakán
őrizzük a kincset
a képzeletét is
mert a második éjszakán
már jönnek a rablók
hogy annyi hely sem marad
lélegzetünknek
mint egy kis gyűszű
Falánk ez a világ
a tolvaj istenit
falánk és gátlástalan
hogy nyögnek a csontok is
ha elvontatják
traktorral az eget
IUS PRIME NOCTIS
a lélek pihen
Láttam hogy enyém volt
most az övék
és viszik a farkasok akna szemükben
a kertet szerteszét
vissza a tartalomhoz
Függönyváltás a Szent Lipót kórházban
Halló, itt AZ a Zudor János jelentkezik,
kérem, a kisőrült, kérem,
nem például mint Hitler,
a zöld függönyt ma lecserélik,
lecserélték, felcserélték,
az ápolók, a felcserek,
éppen Cseh Tamás énekli az Ecsédit,
"a rá vonatkozó részt", hát nem őrület,
függönyváltás van a
Szent Lipót kórház elme-
osztályán, Zudor János, romániai
hát nem nagy őrület, big crazy;
valami átlátszó függönyt kérünk szépen,
hát az is! nem őrület?
csipkebugyiváltás, vagy mi?
big crazy, a romániai
nem vasfüggöny, persze, csak valami csipke,
mint a háremekben, vagy hol,
csak az a baj,
hogy én már háromig sem tudok számolni,
kérem szépen, itt a kisőrült, kérem szépen,
nem, mint Napóleon, kérem szépen,
átlátszó csipkefüggönyre cserélték a
vasfüggönyt, azaz az izét...
mert, kérem, én nem mondtam, hogy öljenek le népeket,
s ha mondtam is, a kisőrült, kéremszépen,
de ez a tsipkefüggöny azért álmomban zavar,
hogy ilyen átlátszó, vagy mifene,
akkor mondjuk a borbély ('kinyírni',
kéremszépen') helyett jöhet egy
női szabó,
és az egész olyan (kisőrült, kéremszépen,
éppen AZ), mintha egyenruhában támadna
kedvük járni
a sztriptízgörlöknek (big crazy) itt a
Szent Lipót kórház elmeosztályába(n),
és ahogy ez a rendszer átöltözik,
hogy látható a csontvázig vetkezett csaj,
a múlt, de a jövőt lerágták róla a férgek,
itt a Szent Lipót kórház e(l)me osztályában
úgy látszik, ez az egész, hogy mifene,...
és látszik az ökle a megszáradt fiúnak,
a megszáradt ökle a formalinban,
és (kisőrült, kéremszépen, csak kicsi)
átlátszik ez az egész nyavalyatörés,
mint egy homlokon repesztett lőrés,
hogy hátrafele táncol odaátról
(big crazy, kérem, kérem),
a néger üdvhadsereg, itt AZ, a romániai
de csak kicsi, csak kicsiben,
mert az előző függöny, a zöld,
mégha takonyzöld is (mondjuk: fűzöld),
de megnyugtatott, kérek tehát
(Európának) még több nyugtatót,
mert ez az átlátszó tsipke, bár nem vas, de
(kérem, kérem, mindenki látja) adekvát amerikai,
mint a rigó füle, aláírás, elnézést, egy elmebeteg...
vissza a tartalomhoz
Az ember és a madár
hommage a Brâncusi
1
- Te tudsz repülni? - kérdezte a madár.
- Tudok - válaszolta az ember.
- S te hogy repülsz?
- Így - válaszolta az ember, s tovább faragta a szobrot.
- Érdekes - csodálkozott a madár, s elrepült.
2
Másnap már beljebb merészkedett a kis szobába.
- A te eged is kék? - kérdezte az embert.
- Az én egem nem kék, csak végtelen.
- A végtelen színe a kék?
- A végtelennek nincs színe. A végtelen végtelen színű -mondta
az ember. A szobor helyeslően hallgatott a keze alatt.
3
A madár egyenesen az asztalra repült.
" Ez a szobor rám hasonlít" - döbbent rá.
Az ember megfogta, és gyöngéden beletette a szoborba.
" Ez a szobor én vagyok" - döbbent rá a madár.
4
- Te tudsz repülni? - kérdezte az ember.
- Tudok - válaszolta a madár.
- Így? - kérdezte az ember.
- Így - mondta a madár és tovább állt a talapzaton.
- Érdekes - mondta az ember, és elrepült.
vissza a tartalomhoz
Kemény sorok
Az élet néha megüli
a halál vadlovát,
narancs vagy nekem: mérgezett,
bogáncsvirág,
csak árnyékommal férjezett,
s a vadkanca engem rúg homlokon,
levet, s patáját csókolom,
zsákutcavégi mindenségem...
terólad, szobrom,
végtelen vésőn...
vissza a tartalomhoz
Ikarosz
én kétszer könnyebben
szállok fel veled
de lelkem tőled
kétszer nehezebb
vissza a tartalomhoz
Egy kiéheztetett nyáj
Csak a tudás ne fájna!
Meg a nyáj - úgy különben
elvették, s nem fájt! -
vagy az fájt aztán igazán csak
iszonyún!
A fekete helye
a hiány
Mára kiéhezett
(kiéheztették)
a nyáj(at)
kell valami robbanószerkezet
hogy szétszaladjon
vagy csak ideges emberek
Isten add, hogy
ne szóljak rosszat
"szaladjunk"
vissza a tartalomhoz
A szó, a szó
Apám emlékének
"A szó
veszélyes fegyver,
és van, aki fegyvertelen"
és a szó is,
mint a fegyver,
kétélű is lehet,
kétarcú, mint az érme,
s ha alul van a fej,
akkor felül az írás,
kétarcú, mint az érme,
s kétélu, mint a fegyver
a szó,
veszélyes fegyver,
s van, aki
fegyvertelen,
s ha állsz a tűzben,
s égsz,
s minden mondást átélsz,
s alul a fej
és felül az írás
Giordano Bruno
- mint egy barnatök,
- bruno - s Galileinek
egy néma hóhér sírt ás,
de akkor is ég az ég,
az Úr szeme,
és lát, és az Igazra lát,
lelát, és fellát,
s tejút, a Tej,
s ha mondjuk alul az írás,
és mondjuk felül a fej,
- a szó veszélyes fegyver,
de az őrangyal dalol,
kétarcú csillagom
él ő valahol,
s van, aki fegyvertelen,
Isten kegyelme a szó és a tudás,
ha máglyára raknak, akkor is
kétarcú, mint az érme,
s a harmadik az éle,
a szó, a szó,
végül mindent beföd, -
mint a hó, a hó,
s ha elbuktál érte,
nem marad csak a vértje,
mely sírodat védte! -
vissza a tartalomhoz
Fejben halál
Egyes nagyon szegény vidékeken
egyiptomiak akkora turbánt hordanak
a fejükön, amelynek az anyaga kitekerve
és kiterítve éppen elég
halotti lepelnek
Ugyanígy legyen velem is,
legalább egyetlen gondolat,
mely akkora, hogy fejben elfér,
de kiteríthető mondatok
sima vászna állna össze,
gyűjtöm, gyűjtöm mindörökre
fejemben a halál-turbánt
velem saját agyam világa,
s tükre a külső, turbán drága
vászna fed majd, mit haldokolva
kibontok magamra dobva.
vissza a tartalomhoz
A költő eltűnik
a költő más és visszatér
a sértett és az értett
a megélt és az értett
a költő más és visszatér
mint a dalban selymet ér
a kegyelmi állapot
mintha szalma selymet ér
a kegyelmi állapot
de promisz… de izé nélkül
küllőként az ég is kékül
a kegyelmi állapot
fohász az úristenig
hisz ő a Mind és ő a „pénig”
- szenvedésből a Pedig
nincsen számla ott hol ő él
elöl harcol ő Mindennél
a költő más és visszatér
fogadj magadhoz bűntelen
ez a kor volt csak ilyen
ez a veszett és hűtelen
s a költő eltűnik hirtelen
vissza a tartalomhoz
Egy kicsit tovább
Jössz-e velem élni,
és egy kicsit tovább,
jössz-e velem halni,
és egy kicsit tovább?
bujdosni vak világgá,
és egy kicsit tovább,
változni vak virággá,
és egy kicsit tovább,
jössz-e velem élni,
és egy kicsit tovább,
jössz-e velem ölni,
és egy kicsit tovább.
vissza a tartalomhoz
A PIRAMIS vagy még előbb:
a ZÉNON NYILA
"Lehet-é Olyan Piramist építeni,
amelynek falai
nem érnek össze
így:
csak az Égben,
csak a Végtelenben?
Nekem Sikerült!*
* De nem mindig az a Jó, ami Jól Sikerül.
vissza a tartalomhoz
Láttam magam boldogan
Fegyvergyárosként
pocakos nyugodt tömeggyilkos
dúdolom valahol
Palma De Mallorcán Jamaicában Miamiban
Lichtensteinben Genfben vagy Hágán
dalolgatom a Vörösmarty-dallamot
Népek Halála Nagyvilág
megint felrobbant egy ország
nyugágyban idézgetem
(bejött a biznisz)
"Népek hazája nagyvilág"
és boldog vagyok
mint a Halál
mikor arat.
Hol itt
Hol ott
holott.
vissza a tartalomhoz
Itthon van
itthon van apám
ellök a tányér mellől
szemétre loccsint mint egy
vízben ázó csikket
legyet a léből
viaszcseppet az ég tetejéről
itthon van apám
úgy nemzett hogy csak éppen
itthon volt két
kocsiút között fokhagymát
reszelt és Beethovent hallgatott
itthon van apám
fejét ételbe dugja
félek tőle: saját
húsának tekint
itthon van apám
ott kint párbajozik a tányérral
nem sejti: őrzöm
írógépfegyverrel kézvonalban
őrzöm
mint egy fegyencet
vissza a tartalomhoz
Anyámnak karácsonyra, 1986. XII. 24.
Egyre oligofrénebb vagyok, mama,
s bár csecsemőként születtem, mint ama
Krisztus, akit elringat a jászol,
harminchárom évemmel eljátszol,
mama, mennyi kín és szenvedés
neked az én botor életem, és
megváltónak végül is te látszol,
én csak mint anyatejbe fúlt vánszor-
gó élőhalott írom a versem,
s mint annak idején gyermekkoromban kilestem
a kulcslyukon át, mit hoz a télapó,
a nagyszékről én már ma is leestem,
te zenged csak tovább az én keservem,
s a jászolban is te születsz, mama, ó...
vissza a tartalomhoz
Születésnapra
Alvadtarcú az örökös ébrenléttol,
Beszél, beszél, hogy ne cigarettáz fiam,
Elmondja napjában tízszer, hogy
Tönkreteszi a májad a tüdőd
Meg a gyomrod,
Meztelenül áll az infravörös halál
Tekintetében, naponta megfürdik,
Hogy tiszta legyen, ha érkezik valaki,
33 éves koromig eltartott, nem tudtam
viszonyulni hozzá, ődolgozott,
és legelt, áldozati bárány, a fekete mezőkön…
... most már értem
vissza a tartalomhoz
Mint a motor
édesanyámnak
1.
Mint a motor, amely
begyulladt,
de nincs szabad útja,
és nem indulhat,
olyan vagyok, s ha
bátrabb volnék,
értelmetlen szavakat
szólnék…
2.
a jóság egy labda –
ha belerúgsz, akkor: góóól!
ha ütöd, akkor meg pattog.
a rossz is egy labda.
csak az vissza is rúg!
Jani
vissza a tartalomhoz
Soha többet?
Soha többet!
Bár lehet, hogy kitértem
a válasz elől.
vissza a tartalomhoz
Fegyverszünet
- anyámnak -
Már megint benned ébredek,
te átkozott, áldott Cet.
Ecetszagú testedet
a méreg hogy nem eszi meg!
De a lelked, az nemes,
legalább csak egy hetes
szabadlábot a szülésben,
örökös méhed-halál-résben...
Egy hetet, hogy élhetnék,
fegyverszünetet köthetnék,
bár a fegyverem letört,
egy hét szabadságot csak,
azután a falhoz csap
a kéz, mely annyit gyötört!
vissza a tartalomhoz
Dal Fiamnak
Minoritárba,
bezárva gitárba
rímeket farag apád,
Minoritárba,
bezárva gitárba
ne üzenjen neked
halált,
Minoritárba,
bebaszva gitárba,
valahogy élni elég,
S leteszi, drága,
selymet az "átkot"
leteszi apád eléd,
Te gyönyörű gitár,
a szíved kivár-
-va, hogy jól szeressen,
te is szeressél, szentem,
bohók voltunk, s néha
rosszak
de nem vagyunk még
akasztottak,
hencegünk kis hercegünk,
s ha kell, hát csapdát
tervezünk,
Te gyönyörű gitár,
a szíved márványba
zár,
megint páncélt veszek,
én a jó cél leszek,
Anyatej őre,
csőröm, a dőre,
Minoritárba,
bezárva, drága,
gitárba, árva
apád, eléd, eléd...
vissza a tartalomhoz
A tehetetlenség himnusza
Feleségemnek Zsuzsanna Enikőnek
Kártyajáték az életünk,
te haragos láng
haragos lámpa,
most leolthatnám a villanyt,
látod
de sose gondolok másra.
A tehetelenség béremül,
körbeforog csak, csodalámpa,
ki nem jutunk innen
élve
a még gyilkosabb
nagyvilágba,
vagy, ha gyönyörű,
Haragos táncod
le nem győzi
ajkadon a ráncot,
s ha nem csörögnek
tovább a láncok,
akkor majd valami hófehér
békésebb ország kicserél.
S bálba vihetlek,
zsuzsannabálba,
S lesz ott a lavórba
egy bálna,
s kiőrülve, kikiabálva
a sok rémképet, kidobálva,
utazunk messze,
utazunk, szerelembe,
reszketve,
félelemtől szétcibálva...
te pergamenre
vetkezett
selyemborű
kis kereszt,
s álmok útján,
fellegben járva
gondolunk csak
az őshazára,
kártyajáték-életünkre,
Zsuzsannám:
a kártyavárra!
vissza a tartalomhoz
Keserű szong
Tanár Apám utolsó leckéje
Keserű kávénkat
kiméri az Úr,
reszkető kézzel
tölt nekünk.
Vigyázz a szívedre,
kisfiú,
mondja, mig
kifliket nyelünk.
Irgalom érkezik
sokfelől,
büntetés száll -
szárnya elől.
Nem tudjuk már,
hogy hol vagyunk,
lélegzetünk
a vagyonunk.
Kegyes vagyok
most, kegyetlen,
így sétálunk a
ligetben:
Én és Józanság
és az Úr,
oly rossz vagyok,
– követ gyalul,
koporsómban hát
indulok,
dúdolok sértett
indulót,
de lásd a lelket
felveszed,
pedig a lényeg
elveszett,
ingem, kabátom:
fakabát,
küldök magamból
fabakát,
indul bicegve:
s szerteszét-
szedik majd holnapok
eszét,
én vagyok gyarló,
nem az Ember,
elveszett csak
a félelemmel,
adjál ránk nyugtot,
Istenünk,
nyakkendőt is, ha
temetünk,
adjál hát még egy
kis szobát,
mert az Ég is
csak szép szövet,
fehér egünket,
havazót,
s napsütésest: a hit,
ha jót
kigondolunk és
végezünk,
hogy végtelenül
fent legyünk,
fordíts bár szivünkkel
a sárba,
de a Lélek, e
drága bálna,
vagy delfin tán,
aki cicázva
tengerrel, s játszva
s prédikálva
fel-felszökik, Ó, Nagy
Halász,
ne fogd ki még -
de kis halát
add meg néki, ó,
mindennapra,
gondolatai, s ritka
latra:
teste is tiszta:
tengermélyben
nyugtot leljen,mint
csillag az Égben,
átlátszó, földi
aljasságok
ne mocskoljanak többé,
se átkok,
tegnapelőtt halt meg apám,
talán gyümölcs lesz almafán,
leszakajtom és
megeszem,
sírva
magamhoz veszem,
de a magot, azt
kiköpöm,
Úram, növelj
a sírkövön,
a kövön, rajzban
legalább
egy óriási
almafát,
rejtezünk mi is
mosolyokba,
gyász elől fejjel
a homokba,
hordozzuk fészkünk,
címerünk,
amíg más bolygót
nem lelünk,
kell még az a kis
testmeleg,
amellyel humuszt
nyerhetek,
megnyergellek,
drága halottam,
vágtass, száguldj
a lélekbotlón,
világ címerén
almafa,
sárból vagyunk
és satrafa:
kövekből emléket
így emel,
a templomnak a hit
felel,
de bezárult
a világ,
tegnapelőtt, s az
Életfát
kivágja keservem
tövestül,
fejemre vétkemül
tövisbül,
mert mai, torz
királyok között
elhagytalak, és
szóözönt
szórok csak rád,
te fáradt Ember,
áldjál meg, rám
üto kezeddel,
ilyen balga
e vak világ,
hogy felfordítja
önmagát,
felcseréli
a Jót a rosszal,
osztozik gonddal
és gonosszal -
megfáradtam, és
elmegyek,
hátra még átkot
remegek,
háborús réten
almafát,
múltból jövőt és
Netovább,
ilyen a lélek is:
egy fa,
ebből lesz Isten
asztala,
ennyi: a lelkünkből
kiliheg
a holt asztalra
a liget,
enni kell rajta,
s rendelet
jöhet a Mennyből:
nem lehet,
nem látunk
többé már sose,
senkit úgy, hogy
szerelmesen
lelkét a lelkünkbe
tegyük,
s tenyerében a
tenyerünk
izzadjon szét majd
boldogan,
tenyerek boltja -
Hold lobban,
lomok maradnak,
csak lomok,
haláltól izzadt
homlokok,
zokogva iszlak még,
Apám,
te őrangyal az
almafán,
Lucifer, Kígyó,
Vezetek,
Te is egyszer, a
veretett
királyhágói
úton
volánt a kezembe -
tudom -
kezedet adtad
lenni még,
kegyetlen tét, és
semmi szép,
már megint csak
Isten bakája,
ahogy rámértük
kopjafára,
már megint csak a
Végtelen,
menni benne csak
v é t e l e n,
már megint kiszakadt
fogak,
Kadmosz-vetemény,
Erőszak,
kés, és hosszúkés-
éjszakák,
iszonyú hajnal,
rózsafák,
de rózsafák is, mégis
körbe,
s érdemes volt, te
villanykörte,
s ha arrafelé
elmegyek,
a Naprendszerbe, és
Tejet
eregetek még fel
az égbe,
jóságod agyam is
kísértse,
s kísérje száradt
lelkemet,
mint egy jóságos
Emelet,
földszinti, cella,
holt magányban,
érdemes lesz a
másvilágban,
megnyugszunk végül
belehalva,
mocskos kezünk
törölve hajba,
bűnbe, bánatba,
vereségbe,
de jó volt győzni,
emlékbe, mégse
adni ingyen
annyi Csodát,
ráfázik, aki
holtan lát,
mert égig ér az
almafa,
sárkánypapucsod,
kispapa,
bűneim vitted
boldogan,
s ma már a tónak
holdja van,
feltámadtál,
ezt én tudom,
kerub jön szembe,
s megszúrom,
- hogy mérted a
fájdalmadat,
maradunk egy
kalap alatt
örökre most már,
odalent,
s odafent is, a
balga rend
nyakkendőjén majd
csüngök én,
kisebbik fád,
a holt remény,
s pihenni hordom
magjaink
tehozzád örökös
faing,
azon az úton
csend figyel
ocsmány pofám
nem viszi el,
de növel Hozzád
Arcokat,
s Hozzád méltó
harcokat,
szegezzük szét az
Almafát;
Szakálla nő még -
S köd halát
fájdalomkukac
eteti,
Királyvér
kellett hát neki;
...vagyunk csak néma
Suszterek,
lenőttünk így is...
és remek
Csapdacipőket
ácsolunk,
állatembert majd
befogunk,
megyek én tovább,
mind megyek,
Kicsi Sátánok
a Legyek,
URAM! Engem is
üss agyon!
S nem kell Apámtól
a Vagyon!
Szíve se kell,
s a Lelke se!
Nap-Nyugtát őrzöm
csendesen,
Csak a sorsát
add még nekem,
s viszem halálát
lelkesen,
s ne törődjek már
senki mással:
kegyetlenül a torz
világgal;
világul kis tüzem
legyen,
s fél tüdőm majdan
kiveszem,
emlékedre:
Tüdőszobor,
jégen a lék,
hol gond oszol,
s legyek majd béna
eszkimó,
csillog jég tükre,
E Z K I ? ! - Ő! ?
kérdi a Jéghegy
tetejétől,
s kábuljak véges lék
tejétől,
világmindenség:
kalapom,
alád hasalok,
Salamon,
kettéosztottad
Életem,
Kegyetlenség és
Kegyelem,
ne legyen többé
Kengyelem,
Bem apót, Drága,
Lengyelem,
s nem TORZ TÁVOKAT,
- valón,
szőrén megülve,
szabadon!
ÉP LÉLEKBEN!
Kergetem,
s ide sereglik
kerge NEM
- ez az egész nagy
butaság,
emberiség és
Csodafák,
...Hagyjatok tisztán
élni még,
nem hazudtam,
csak rákom ég,
ez legyen végső
nyugalom,
keleten és
napnyugaton,
hogy a világ
nem osztható,
élet s halál,
mind a hajó
az óceánban,
életünk
végtelen húrján
léphetünk,
s a bűnnek mindig
ára van,
mert a gyiloknak
ára ma,
és nincsen hozzá
kapcsoló,
nincsen Isten, ki
Rossz vagy Jó,
csak egyetlenegy
a homlokunk,
két partján
megoszolhatunk,
mert az Isten nem
szorzótábla,
nem gonosz ő,
vagy angyali gárda,
HANEM ÚT
OTT
FEL
VAK
VILÁGBA
"És sarjaink bízóan csacsogva,
jó gépen továbbszállanak
a művelhető csillagokba!"*
* József Attila
vissza a tartalomhoz
Dal feleségemnek
Ó, asszonyom, az élet változó,
s e kocsma mélyén olyan átkozott,
de mit gondol, hogy mitol látszom, ó
mert asszonyom az élet változó
s ó asszonyom, ha tudná, merre járt,
míg énvelem oly összevissza hált,
de senki sem kiáltott önre, "halt!"
mert asszonyom, az élet nem kiált
az élet csak vicsorogva fintorog,
és asszonyom, ez elég csúf dolog,
s csak oly ritkán száll szárnyakon öröm,
s én azt is mindig rögtön széttöröm.
vissza a tartalomhoz
A dzsiadzsu balladája
Először kitörik a bokáit.
Azután megtanítják ugrani.
Később mikrofont
helyeznek el holt apja
zsebében,
hogy hallja a férgeket.
Szerelem helyett
megtanítják latorkodni.
Végül fel, talpra,
harcolni!
És se vége se hossza.
És nincs vége soha.
Itt jártam
János
vissza a tartalomhoz
|
