Isteni és emberi teremtés
A kibervilág benépesítése

2004. április 30.

a "virtuális" és "reális" valóság kérdése,
a cyberspace mint a vallásközi dialógus terepe

Pávay Tibor Péter (Debrecen) - második díj
Transzcendentális és cyber - a szent kétfajta létmódja
<kivonat> <teljes szöveg>

Gagyi Ágnes (Kolozsvár) - különdíj
Technotranszcendencia. Virtuális és technológiai mindenhatóság - az abszolút iránti igény bekebelezése
<kivonat> <teljes szöveg>

A konferencián bemutatott szöveg:
Technotranszcendencia. Meghaladás-elméletek
<teljes szöveg>

A zsűri nem adott harmadik díjat. A zsűri tagjai Gáspár Csaba László és Losonczi Péter voltak.

A konfererencia kiinduló témája az ószövetségi teremtésaktus és a számítógépes rendszerek által létrehozható - a hasonlóságok révén "világoknak" nevezett - rendszerek közötti hasonlóságok és különbségek vizsgálata volt. Míg az első komoly szakirodalommal rendelkezik, addig az utóbbiról alig vesz tudomást a teológia. A konferencia célja ezen téma bevezetése a hazai szakmai életbe, ugyanakkor pillanatképet is nyújt egyes kibervilágokról.

A 2003. októberére kitűzött konferencia szervezési okok miatt később, a következő év áprilisának végén zajlott le. A késedelem rossz előjelnek bizonyult; az előadók kezdetben igen népes tábora lassan leapadt, voltak, akik az utolsó napon mondták le részvételüket.
A konferenciára Kolozsvárról is érkeztek hallgatók, nemcsak filozófusok, hanem informatikusok és bölcsészek is. Ők a rendezvény ideje alatt tériítésmentesen laktak és étkeztek a Posticumban.

A konferenciát követő napon - lévén május elseje - az előadókat kirándulásra hívtuk Torockóra, Erdély egyik legszebb településére, ahol a kikapcsolódás mellett folytathatták az előző napon megkezdett tudományos eszmecserét.

Az elhangzott előadások megjelentetése folyamatban van.

Losonczi Péter: Lét-re hozható-e a szent?

Előadásomban (mely inkább "kísérleti esszé" formáját öltené, mintsem tanulmányét) az isteni teremtés adományozás/ajándékozás-jellegének gondolatát szeretném szembe állítani a kibertér ember által való "megteremtésének" technológiai- és/vagy eszköz-jellegével, s ezt a gondolatmenetet a megváltás (mint az "új élet"/ "új lét") adomány/ajándék-karakterével kapcsolatos megfontolásokra futtatnám ki.

vissza az előadók névsorához

Geréby György:
Társ, hely, kor és tudás. Centuria a kibervilág dimenzióiról

Nem kétséges, hogy a varázslóinas új játékszert próbálhat ki. Milyen következményekkel fog járni ennek a világnak a kiépülése?

1. A "kibervilág" a digitális egyneműsödés világa, ahol kép, zene, szöveg, tér, idő, kor és társadalom hagyományos ad hoc adottságai azonos formátumúvá, s ekként széles körben választható elérhetőségekké válnak. De mi válik elérhetővé? Kinek a számára válik elérhetové? Mikor?

2. Az új információs világ megvalósította az információ elérhetőségének szélsőértékét: elvileg minden elérhető és azonnal. Ki lehet indulni abból, hogy amit ember látott és amit ember tudott, az előbb-utóbb elvileg elérhetővé válik. Innét a felhasználó választ világot. Visszafelé: Mit jelent az, hogy az ember az adottságokból kiszakad? Milyen következményekkel jár az adottság megszűnése a választásra nézvést? Hogyan szelektálunk?

3. Megszűnik-e a gyorsaságtól az idő problémája? Az azonnali vissszacsatolás mámora nem feledtetheti el, hogy a nap és az emberi élet véges. Mit keresünk?

4. Létrejönnek az emberi társadalmak vertikális partíciói. Neofasiszta a neofasisztát fogja megtalálni a megfelelő honlapok, beszélgető- és levelezőlisták rendszerében, kutyakedvelő a kutyakedvelőket stb. De fog-e mást is keresni? Gazdagít vagy szegényít a kibervilág? A válasz nem triviális.

Az ember nem teheti le a felelősségét és alapjaiban nem változtathatja meg a condition humaine tényeit sem. Az ember alkot. Teremteni csak az Úr teremt.

vissza az előadók névsorához

Sáfrány Attila: Isten teremt, az ember alkot

A következőkben a szentkönyvekből ismert isteni teremtés elképzelés, mindenekelőtt annak keresztény változata, és a kibervilágban megnyilatkozó emberi teremtés között szeretnék párhuzamot vonni. Ehhez azonban előbb föl kell vázolnom a keresztény teremtés-gondolat lényegi vonásait. Az írás első felében erre fogok kísérletet tenni. Második felében a fölvázoltak alapján az emberi teremtés lehetőségét fogom megvitatni.

vissza a dínyertesek névsorához

Móré Dániel: Isteni és emberi teremtés. A kibervilág benépesítése

"Amikor elkezdte Isten az ég és a föld teremtését..." A Genezis nyitánya rengeteg eltérő értelmezésre ad lehetőséget. S gyakran felvetődik ezzel kapcsolatban a freud-i kérdés: vajon nem az ember találta-e ki magának istenét, nem a mi fantáziánk műve-e, melyet a bennünk lappangó ős-félelem ellen gerjesztünk?

A kibervilágról hallva fellélegezhetünk. Alkalmunk nyílik összevetni az "ember alkotta világot", és azt, amely tőlünk függetlenül jött létre. Tanulmányomban kitérek a teremtés és a kibervilág ma érvényes meghatározásán keresztül néhány felmerülő problémára.
A Teremtés ténye, máskánt fogalmazva: a Világmindenség nem véletlenszerű, és nem kezdet- és végnélküli voltának ténye olyan kérdés, amiben a vonatkozó kutatások összhangzó véleményt képviselnek. "A világ nagy vallásait összefogja az a hit, hogy a világ konkrét alakjában egy teremtő Istennek a műve... Határozottan tanítják, hogy a teremtés és az üdvösség; Isten teremtő és megváltó tevékenysége szorosan egymáshoz kapcsolódik." Ezt a szemléletet a mai reáltudományos meghatározási módszerek is elfogadják, hiszen ha egy dolog intervallumait meghatározzuk, tulajdonképpen magát a dolgot is konkretizáltuk, definiáltuk. Ha tehát Isten a világmindenség alfája és omegája - a teremtés nyilvánvalóan a kezdete, az üdvösség pedig kijelölt végcélja - akkor elmondhatjuk, hogy a világ egész léte tulajdonképpen Istentől való.

A kibervilág meghatározásához célszerű benne magában keresni önmeghatározását. "1982-ben William Gibson megalkotja a 'cyberspace' fogalmát," "mellyel a számítógép-kommunikáció birodalmát, annak virtuális világát kívánja megnevezni." "A kibertér az elektronikus kommunikációs eszközök (számítógépes hálózatok, telefonvonalak, műholdas rendszerek stb.) és a rajtuk található szolgáltatások, információk alkotta virtuális "tér" vagy "világ" összefoglaló neve." Ez a meghatározás - véleményem szerint - a 'szakszerű definíció'. Álljon mellette John Barlow véleménye: "Az a kibertér, ahol telefonálás közben vagy." Ebből a gondolatból érezhető igazán a kibertér vagy -világ igazi mivolta. E sajátos világ önálló idővel és térrel rendelkezik, melyben rokonságot mutat a világgal . A kibertér használóin végzett pszichológiai vizsgálatok eredménye egyezik Barlow álláspontjával, azt állítva, hogy a "kiberidőben tapasztalt ideiglenes kizökkenés alapvető érzés a számítógépes tevékenység közben, hasonló a vallásos elragadtatás, a drogok okozta hallucináció, vagy az alvás állapotához. A kiberidő valamilyen módon rokonságban van a szentséges idővel, a mitikus idővel és az álom idejével." A rokon viszonyt a már említett kizökkenés jelenti. Itt a vizsgálat pszichológiai szempontjai alapján értendő a rokon viszony. A kibervilág tere tehát analóg a valósággal, ideje analóg a világ időbeni sokrétűségével. Tulajdonképpen, hogy azonos megnevezést használatunk rájuk, a fogalmi gondolkodás következménye. A valóságban a különböző és azonos motívumok átjárják egymást, míg fogalmi síkon nem fordulhat elő, hogy a különböző aspektusok kölcsönösen tartalmazzák egymást. A kibertér egyes objektumait - a világ létezőihez hasonló módon az ember nevezi el.

vissza a dínyertesek névsorához

Pávay Tibor Péter:
Transzcendentális és cyber - a szent kétfajta létmódja

Abból indultam ki, hogy a valóság fogalma nem feltétlenül esik egybe az igazságéval. A valósághiátus tételezése nem jelenti ma már feltétlenül az eddig elfogadott igazság(ok) megkérdőjelezését. A valóság hiátusából van kiút a Szubkreáció által. A Menekülés ezen aktusa minden esetben rendszer jelleget ölt, alternatív-valóság közeli élményt nyújtva. Ez a fajta könnyed (többnyire időleges) kozmoszváltás (világteremtés) a posztmodernkor gyümölcse. Egy olyan átmeneti köré, mely nem a múlt-, de a jövő felé nyitott elsősorban. Vonzódik a próféciákhoz, hiszen jelhiányban szenved (a természetes divinativitást kiölték belőle a technológiai magyarázatok). Ezen jelhiányát nemegyszer a kibertérből pótolja - s szélsőséges esetben képes arra, hogy a kibertér jeleinek mintáiból építse fel saját tapasztalati mezejét. Ez a fordított szubkreáció saját próféciáinak beteljesüléséhez viszi őt közelebb. Ha a jelet képes tapasztalattá alakítani, ezzel lényegében megteremti a teljes programozottság lehetőség-feltételét - az abszolút (újkori) mediatizmust. A teljes közvetítettséget. Így elvben lehetővé válik a virtuális valóság ontológiai differenciájának megszüntetése - a cyberpunk eljövetele.

Persze erről ma még nincs szó. Érdekes azonban megfigyelni, hogy a fordított szubkreáció (a címben jelzett cyber-tevékenység) folyamata maga is a szent (melynek leglényege transzcendentalitása) hagyományos fogalmaival írható le kielégítően. A kibervilág (éppen szuperlogikus volta miatt) s a vele való foglalkozás maga válik mysteriummá - idegensége, embertelensége folytán tremendum; beláthatatlan lehetőségei által fascinans. Maga is szent tér, s mint ilyen megteremti önmaga újrateremtésének lehetőségét a mindennapok világában. Persze ez által idegensége nem szűnik meg; de a ma heterodoxiája könnyen a holnap ortodoxiájává nőheti ki magát. A cyber-próféciák legalábbis erről szólnak.
Hogy ez így lesz-e, rajtunk áll, a jelenen. Én ezt kívánom tudatosítani az olvasóban. Ám a jövő iránt érzett felelősségből végzett tevékenység - mint Derrida nyomán rámutatok - lényegében kísértetmunka (a jelen-nem-lévővel foglalkozik), így hatása jó eséllyel sem bejósolható.

vissza a dínyertesek névsorához

Gagyi Ágnes:
Technotranszcendencia. Virtuális és technológiai mindenhatóság - az abszolút iránti igény bekebelezése

A dolgozatban olyan elméleteket mutatok be, amelyek a valláshoz hasonlóan egy abszolút céllal foglalkoznak, legfontosabb tulajdonságuk azonban az, hogy a vallással ellentétben ezt a célt nem az emberen kívül, hanem éppen hogy magában az emberben helyezik el. Ez a gondolat a felvilágosodás vagy a fausti program óta nem számít újdonságnak, az általam bemutatott elméletek számára azonban ez nem egy elvi, az emberi lényeg határait feszegető kérdésként, hanem teljesen pragmatikus módon, a gyakorlati megvalósítás szempontjából merül fel. A virtualitás, illetve a különböző és egyre fejlődő technológiai módszerekkel eszközölhető tökéletesítések, pótlások és kiegészítések a mozgás olyan szabad terét ígérik az emberi cselekvés és alkotás számára, amilyet korábban csak az isteni mindenhatósággal kapcsolatban lehetett elképzelni.

Véleményem szerint valójában ezek az elképzelések származnak a mindenhatóság fogalmából. Enélkül az előzmény nélkül a bármilyen széles lehetőségek tapasztalata sem vezetne ekkora reményekhez vagy igényekhez, hiszen a számunkra elérhető lehetőségek önmagukban, bármilyen számosak is, mindig éppen ebbe a számbeli létükbe korlátozódnak, és nem az a végtelenség jellemző rájuk, amit az isteni mindenhatóság fogalma magába foglal. Az itt tárgyalandó elméletek éppen erre a fajta mindenhatóságra vonatkoznak. A transzhumanista elméletek ennek ellenére nem valamiféle vallási alapon határozzák meg magukat, inkább a tudományosan megismerhető anyagi valóságra, alapvető elvként elsősorban az evolucionizmusra hivatkoznak. Ezeket az eszméket azonban, beleértve az emberi elme képességeit is, véleményem szerint vallási jelentőséggel ruházzák fel.
A dolgozat áttekinti, hogyan értelmezhetők, vagy értelmezhetők-e ezek a programok olyan elméletek szempontjából, amelyek a transzhumanizmus alapelveinek megfelelően semmilyen transzcendens iránti igénnyel nem rendelkeznek (evolúciós tudományok és pszichoanalízis).

Ezután bemutatom az úgynevezett progresszivista irányzatok (transzhumanizmus, transztopianizmus, extropianizmus, szingularitanizmus) alapelveit, az általuk kitűzött célokat, és az ezek elérésére kigondolt módszereket. A tudományos módszereken kívül (paradise-engineering, wireheading, mind-uploading, befagyasztás stb.) az általuk kidolgozott gazdasági és politikai programokra is kitérek.

Végül a dolgozat azt járja körül, hogy milyen eszmetörténeti kontextusba ágyazódnak ezek az elméletek, hogyan viszonyulnak a vallásos világképhez, és jelentőségüknek milyen hangsúlyai mutatkoznak meg ebből a szempontból.

vissza a dínyertesek névsorához

Hoppál K. Bulcsú: Harmadik típusú diktatúra

A dolgozat azt a kérdést vizsgálja, hogy vajon egy jelenség milyen mélységben képes megváltoztatni az embert. A jelenség, melyet vizsgálunk, a média jelensége.
Vannak, akik szerint majd idővel megtanuljuk kezelni ezt a jelenséget is, amint az sikerült minden veszélyesnek látszó új, addig ismeretlennel kapcsolatban. A média jelensége azonban nem csak az önmagában található veszélyekkel jelentkezik, hanem természeténél fogva összefogódzik a modern világ filozófiai szempontból többé-kevésbé veszélyesnek mondható tendenciáival.

A médiavilág által teremtett látszat-világot párhuzamba állítom Platón barlanghasonlatában található árnyék-világgal és a média szerepét a szofisták muködésével. A kettő azonban mégsem teljesen azonos, ugyanis a napjainkban kifejlődő média-világ ténylegesen megfosztja az embert minden további kutakodás lehetoségétol, s ilyen értelemben veszélyesebb. Dolgozatom szerint a média-világ, összefonódva a neoliberális gazdasági doktrínával megvalósíthatja, és természetébol következőleg mintegy önműködően meg is valósítja, a totális diktatúrát, olyan szigorú formában, mint azelőtt azt egyetlen diktatúra sem tudta megvalósítani.

Fenomenológiailag vizsgálom az actualis/realis és virtualis világok közötti különbséget, és azok az emberi személyre gyakorolt hatásukat. Amellett érvelek, leginkább tomista intellektualista álláspontot figyelembe véve, hogy az emberi személy csak a valós világgal kapcsolatban képes valódi, erkölcsi értelemben jó cselekedeteket végrehajtani, és egyáltalán valós emberi életet élni.
Különösen a virtuális világ emberre gyakorolt káros hatásait elemzem, úgymint a szabadság elvesztését, az ön-azonosság lerombolását, a transzcendencia elvesztését, valamint az ezekből eredő etikai problémákat.

A dolgozat végén az ezen harmadik típusú diktatúrával szembeni egyetlen ellenállásként a szóbeliséghez való visszatérést javaslom.

vissza az előadók névsorához