Zudor János szerintünk

Nagyvárad hajdani sokat emlegetett irodalmi pezsgése ma már szinte teljesen a múlté. Hogy kinek a hibája? Hát nem a Jánosé, az biztos.

Polgári nevén Zudor Antal János, de mindenki, a költőtársak és a hűséges olvasók, csak Zudorként vagy Jánosként emlegetik.

Ő az a rohanó szakállas alak, akivel összefuthatsz Nagyvárad sétálóutcáján, és akkor ő kér tőled egy cigarettát, elveszi tőled a dobozt, és ír rá neked hálából egy verset.

Ő az a szakadtan is sármos, öregen is fiatalos törzsvendég a kocsmában, aki legújabb, vagy legutóbb magánál felejtett kötetét próbálja rád sózni egy sörért, és ennyivel nem is szabadulsz, mert még a nevedre vagy kedvesed nevére költött ajándék verset is kapsz tőle.

És ő az a bolondos ember, aki a koszos poros Őssi-busz egyik végében ülve "hátra-beszélget" a busz másik végébe egy fiatal lányhoz kitárgyalva családi, szakmai, politikai és filozófiai témákat.

És ez csak próbálkozás volt a jellemzésre. Mert Jánost személyesen kell ismerni. Vagy ha az nem jön össze, akkor legalább a verseit olvassátok

 

Nagyváradon született - és ahogy ő fogalmazott - azóta itt szenved. Saját bevallása szerint kilenc diplomával rendelkezik, "de mindegyiket ellopták, ebből hat kitüntetéses irodalmi diploma és három egyetemi diploma, a legutóbbi egy Cambridge-i ezüst illetve bronz becsület-érmére jogosító, kandidáló felkérés". 1971 és 1983 között látogatta a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarát és végezte el a magyar-francia szakot.

1987-ig tanárként dolgozott, de volt a nagyváradi vegyi üzem, a Sinteza alkalmazottja is, aztán pedig újságíróként tevékenykedett. 1993 óta betegnyugdíjas. Németországban tanuló egyik lányától kérdezte meg egy egyetemi professzor, hogy mitől lesz egy költő betegnyugdíjas. Most nem magyarázzuk el neki. Mi, "a kommunizmus ifjúmunkás- polgárértelmiségi gyerekei" sejtjük.

Eddig megjelent kötetei Gyakorlótér (antológia). Budapest, 1989., Pygmalion monológja. Bukarest, 1989., Romániából jöttem. 1990., Fagyöngy (antológia). Székelyudvarhely, 1994., A mindenség zenéje. Debrecen, 1995., Isten asztalán. Nagyvárad, 1995., Filmzene. 1995, És egy kicsit tovább. Nagyvárad, 2001.

Ez utóbbi kötetét adta ki a Posticum-Movimentum Iuventutis Christianae Egyesület, és segíti a következő kötet kéziratának összeállításában. És tesszük ezt az irodalom és a János személyisége iránt való rajongásból: adunk neki cigarettát, ha összefutunk vele az utcán; beülünk vele egy kiskocsmába, hogy egy sörért meghallgathassuk új versét, és elbeszélgetünk vele a buszon kanti ideákról, hogy hallja meg ez a nagyváradi nép, hogy pezseg itt a művész élet.

Barabás - Vanyovszki Mária

 

vissza | főoldal